11. A párkapcsolat
jellegével, problémáival és jövőjével kapcsolatos alap- attitüd. Minthogy többrétegű,
igen komplex attitüdről van szó, több kérdéssel vizsgáltam: például,
hogy milyen jellegű párkapcsolatot tart a legkedvezőbbnek? Aztán:
mi várható egy intim párkapcsolattól? Továbbá: milyen alapfeltételei
vannak egy jó és tartós párkapcsolatnak? Ezzel kapcsolatos másik kérdés:
Van-e jövője a házasság intézményének? Mindegyiknél 4-5 előre
megadott válaszlehetőséggel és saját tapasztalatokon alapuló, kötetlen
vélemény-nyilvánítással.
a) A párkapcsolat kívánt
jellegének attitüdje. Hipotézisemnek
megfelelően a kérdezettek többsége (a nők 65%-a és a férfiak 57%-a)
„egész életre szóló, kizárólagos párkapcsoléatot, házasságot” preferál.
Érdekes és magyarázatra szoruló különbség van a legfiatalabbak 44%-os és a
magasabb iskolai végzettségűek 69%-os aránya között. Jóval kevesebben (a
nők 17%-a és a férfiak 22%-a) választotta az „egymást követően több,
szerelmi jellegő kapcsolatot” Ugyanakkor a 20 év körüliek 31%-a
választaná ezt; az életkor növekedésével viszont az arány folyamatosan
csökken, egészen 8%-ig. Vagyis a fiatalok jóval hajlamosabbak az egymást
követő, szukcessziv szerelmi kapcsolatokra. (Ugyanakkor a vallásos
kérdezettek közül csak 14% preferálná ezt, tehát még kevesebben, mint a
nők 17%-a, szemben a nem vallásosak 24%-ával.) Még kevesebben szavaztak
„egy állandó és több ideiglenes, hosszabb-rövidebb kapcsolat” mellett: a
nők 7%-a és a férfiak 16%-a. Jellegzetes, hogy a férfiak aránya több mint
kétszerese a nőkének, ami összefügghet a férfiak nagyobb szabadság- és
változatosságigényével. Ez a különbség azonban kiegyenlítődni látszik „az
egyéni függetlenséget nem veszélyeztető, változó kapcsolatokat”
preferálóknál, vagyis a nők 11%-ánál és a férfiak 13%-ánál. Ez ugyan a
válaszolók jelentéktelen kisebbsége, de a legfiatalabbaknál 15%-ot, a 40 50
éveseknél 16%-ot is elér. (A vallásosaknál persze csak 7%, a nem vallásosaknál
viszont 15%.)
A párkapcsolatok jellegének igénye
tehát eléggé megosztott, bár még dominál a hagyományos modell.
Ugyanezt
tükrözik az egyéni élményekre történő utalások:
„Alapvetően házasság- és monogámiapárti vagyok, de nem
igaz, hogy nem vágyok más partnerekre is, és nem tudom kizárni, hogy lesz más
is az életemben.”
„nem tudok választ adni erre, pillanatnyilag, a
fölsorolt variációkból nekem egyik sem kedvező.”
„Állandó szerelmi
jellegű kapcsolatot, ami az egyéni függetlenséget nem veszélyezteti.”
„Az egyéni függetlenséget nem veszélyeztető, változatos kapcsolatot
állandó partnerrel.”
„Volt részem több hosszabb és rövidebb kapcsolatban,
de számomra mindig is a házasság intézménye volt iránymutató, mindig is családi
életre vágytam. Remélem, hamarosan így is lesz.”
b) Mi várható egy intim
kapcsolattól? A
párkapcsolati elvárások négy válaszlehetősége közül a nők 56%-a és a
férfiak 69%-a
„rendszeres és kielégítő nemi életet” vár; ezt az arányt
az életkori és egyéb különbségek nem nagyon befolyásolták. Tipikusnak
tekinthető, hogy a férfiak szexuális-erotikus elvárásai érzékelhetően
nagyobb arányúak, mint a nőké. Érdekes, hogy váratlanul megfordul az
arány az „életerős, saját gyermek(ek) létrejötte és felnevelése”
elvárásánál: a nők 29%-ával szemben a férfiak 37%-a preferálja ezt
(valószínűleg a viszonylag kis, nem reprezentativ mintának
köszönhetően). Viszont kiegyenlítődik a nemek aránya a „segítség az
érvényesüléshez, egyéni célok eléréséhez” válasz hasonló mértékű
preferálásában (nők 22%-a és a férfiak 23%-a). Ugyancsak hasonló, bár
jóval magasabb a nemek aránya a „biztonság, megbecsülés, barátság és
szolidaritás” elvárása terén: a nők 76%-a és a férfiak 70%-a szerint.
Ami azért kedvező, mert ez tekinthető az egyik legkorszerűbb
elvárásnak. Nem véletlen, hogy éppen a magasabb iskolai végzettségűek
választják a legmagasabb (78%-os) arányban.
Ezt a képet erősítik meg a saját
tapasztalatok említései is:
„Úgy
gondolom ez mind együtt és még sok-sok más dolog kell hogy érvényesüljön....”.
„Elfogadni,
hogy a párunknak is vannak hibái, de azok számunkra elfogadhatóak legyenek -
ezt addig kell keresni míg ilyen személlyel nem találkozunk!” „Szerelem
(legalábbis eleinte), azután stabil, mély kötődés, az alapvető
elfogadás és elfogadottság érzése.”
„Kapcsolatokra akkor lenne csak
igényem, ha rendszeres, gyakori szexre lenne igényem, akkor is csak kényelmi
szempontból, hogy legyenek "kéznél" megfelelő partnerek.”
„Amire vágytam volna, soha nem kaptam meg.”.
„Nem értek velük egyet, de
saját véleményem nincs erről a kérdésről.”
c) A jó párkapcsolat alapfeltételeinek
attitüdje. Az
öt megadott válaszlehetőség közül hipotézisemnek megfelelően
legtöbben (a nők 70%-a és a férfiak 74%-a) a „kölcsönös szerelem és
szexuális összhang” tényezőjét választották. A 30 év felettieknél ez
fokozatosan csökkent, egészen 50%-ig (ami eléggé érthető). Viszont
hasonlóan magas volt a „kölcsönösen reális igények és elvárások egymástól”
feltételének választási aránya. (Nők 66,5%, férfiak 74%. Ez az arány csak
a vallásosaknál volt még magasabb (82%), a 30 éven felülieknél viszont már az
50%-ot sem érte el.) Kicsit kevesebben tartották alapfeltételnek a „hasonló
világnézet, értékrend és műveltségi szint” tényezőjét (a nők
52%-a és a férfiak 57%-a); vagyis elég sokan figyelmen kívül hagyták e
tényező jelentőségét. Érdekes, hogy az „anyagi megalapozottság,
megfelelő jövedelem, lakás stb.” csak a nők 21%-a és a férfiak 26%-a
számára alapfeltétele egy tartós párkapcsolatnak. A nemek aránya kissé
növekszik, de hasonló marad az „érzelmi és szexuális kizárólagosság, egy
„harmadik” kizárása” feltétel választásánál: a nők 28%-a és a férfiak
34%-a szerint. (Ezek az arányok jócskán elmaradnak a feltételezettől.)
Az attitüd problematikusságát jelzik a
teljesen kötetlen válaszok is:
„A szerelem nem
feltétele egy házasságnak, de a szexuális összhang, az igen, véleményem
szerint.”
„Nem árt persze a hasonló világnézet sem, de nem kizáró ok, ha
nincs.” „Szerelmi alapok, a többi jön magától. Ha szeretik egymást,
fejlesztik önmagukat, a kapcsolatot, akkor pénz is lesz, mélység is lesz.”
„ez szerintem egy nagyon nehéz probléma, mert a párkapcsolat nem csak a nemi és
érzelmi szálról szól, hanem főképpen a többiről.”
„Ha házasságról
beszélünk, akkor az anyagi megalapozottság is fontos.”
c) A házasság jövőjével
kapcsolatos attitüd. A
megadott válaszlehetőségek közül legnagyobb arányban, a nők 52%-a és
a férfiak 55%-a szerint „A házasság, mint a család alapja, szükséges intézmény
marad”.(A házasságban élők és a vallásosak hasonló attitüdje a 60%-ot is
meghaladta.) Bár ez az arány alig több, mint a megkérdezettek fele, s megfelel
e sztereotipiával kapcsolatos hipotézisemnek; a kérdezettek másik fele
eltérő attitüdök között oszlik meg. Azt ugyan kevesen (a nők 4%-a és
a férfiak 8%-a) válaszolta, hogy
„túl sok kötöttséggel járó, idejétmúlt
intézmény, amelynek nincs jövője”. De a 60 éven felüli válaszolóknál ez
már 25%, s a hivatalos statisztikából tudjuk, hogy egyre kevesebben kötnek
házasságot. De a nők 32%-a és a férfiak 29%-a szerint (ami a 40 éven
felülieknél már 36%-ra, az elváltaknál pedig 38%-ra emelkedik) a házasság
„világszerte válságba került, de új tipusai jönnek létre”. S ehhez hasonló
azok aránya is (a nők 29%-a és a férfiak 32%-a, továbbá az elváltak
47%-a!), akik szerint „a hagyományos házasság helyébe egyenrangú partnerek
szabad kapcsolata lép”. Az utóbbi három attitüd együttes aránya ellensúlyozza,
sőt megkérdőjelezi az elsőként említett sztereotipiát.
Ennél az attitüdnél is sokan
hivatkoztak saját élményeikre. Közülük néhány:
„Amennyiben jogszabályokat módosítanának svéd modell alapján
itthon is átalakulna a férfi és nő kapcsolata minden tekintetben.”
„amig
letezik konzervativizmus, addig van jovoje.”
„Partnerek szabad kapcsolata
a házasság is, elvégre bármikor kiléphetünk abból is, ezért is találom
feleslegesnek, csak egy csomó hajcihő a válás.” A házasság örök
hűség fogadása, aki nem tudja teljesíteni, ne kösse össze életét senkivel,
sem polgári, sem egyházi tekintetben.”
„Körülöttem mindenki (magamat is
beleértve) elvált. A hagyományos házasság már nem működik.”
„Az én
számomra fontos dolog a házasság, de a körülöttem lévőknél mást tapasztalok,
így sajnos erre a kérdésre nem tudok válaszolni.”
A szerelem elmúlásának és
a szexuális problémák kezelésének attitüdje. A két említett probléma gyakran együtt
jár. Bár többé-kevésbé függetlenek egymástól. A megadott
válaszlehetőségek közül – hipotézisemmel ellentétben – csak a nők
25%-a és a férfiak 30%-a jelölte meg azt, hogy
„ha a problémák tartósan
fennállnak, el kell válni és új partnert keresni”. (A legfiatalabbaknál viszont
40%.) Egy másik, szintén sztereotip jellegű választ (Meg kell vizsgálni,
ki a felelős a problémákért, s rábírni, hogy megváltozzon”) már csak a
nők 15%-a és a férfiak 22%-a fogadott el.. Többen ugyan, de viszonylag
mégis kevesen (a nők 27%-a és a férfiak 35%-a) helyeselték, hogy
„a
szerelem helyett a barátságot kell erősíteni és közös célokért dolgozni”.
Pedig egyénileg is és a párkapcsolat, sőt az egész család szempontjából ez
lehetne a legkedvezőbb attitüd. Ehelyett azonban viszonylag
leggyakrabban külső segítséget várnak: a nők 51%-a és a férfiak
51,5%-a szerint „pszichológiai szaksegítséget kell igénybe venni a problémák
rendezésére”.
Szaksegítségre valóban sokszor lenne szükség, mert a partnerek
képtelenek a konstruktiv, autonóm problémamegoldásra. S inkább
beletörődnek kapcsolatuk kiüresedésébe, vagy új partnert keresnek és
elválnak.
Ezzel kapcsolatban jóval többen
hivatkoztak saját tapasztalataikra. Szemelvények:
„A
szerelem helyett a barátságot kell erősíteni és közös célokért dologzni,
ám ennek lassan úgy is az lesz a vége, hogy majd el kell válni és új partnert
keresni.”
„. Az a tapasztalatom, ha a felek összeillenek, akkor a
szerelem elmúltával is őszintén szeretik és tisztelik egymást, ilyenkor az
esetlegesen felmerülő szexuális nehézségeket tudják és akarják is
orvosolni.”
„. Én háromszor lettem újra szerelmes a páromba 15 év alatt.
A nem szerelmes idők mélyítést jelentenek, közös utat a kapcsolat egy
másik dimenziójába,”
„Ha elmúlik a szerelem és a szex is akadozik az a
kapcsolat végét jelenti.” „Nem szeretnék még ebbe belegondolni sem!...”
