5. Szexualitás és
szerelem kapcsolatának alap-attitüdje.
Négy, előre megadott válaszlehetőség
állt rendelkezésre arra a kérdésre: „Mennyiben tartja szorosan összetartozónak
a szexuális viselkedést és a szerelmet?”
A nők 34%-a és a férfiak
24%-a választotta azt, hogy „szerelem nélkül nem tartom elfogadhatónak a
szexuális kapcsolatot.”
Az arányok különbözősége egyértelműen jelzi,
hogy a nők sokkal kevésbé tudják elfogadni a szerelem nélküli szexuális
kapcsolatot, mint a férfiak. De összességében az egyharmados, egynegyedes
arány arról tanúskodik, hogy mindkét nem többsége bizonytalan ebben, vagy
hajlamos szerelem nélkül is a szexuális kapcsolatra. Vagyis egyre többen
kezdenek reálisabban látni ebben a kérdésben. Ezt még inkább megerősíti,
hogy a második válaszlehetőséget („A szexuális viselkedés szerelem
nélkül is örömet és kielégülést jelenthet”) a nők 42%-a és a férfiak
50%-a választotta. Ezt kiegészíti, hogy a nők 28%-a és a férfiak 38%-a
szerint „jó szexuális kapcsolat barátságon és rokonszenven is alapulhat”. Ami
egyrészt azt jelenti, hogy pl., ha egy házasságban elmúlt ugyan a szerelem, de
megmaradt a baráti viszony, vagy ha a partnerek „csupán” barátilag
viszonyulnak egymáshoz, akkor is lehet kielégítő szexuális kapcsolatuk.
Ugyanakkor a nők 16%-a és a férfiak 20%-a szerint „a szerelem szexuális
kapcsolat nélkül is igen nagy és felemelő élmény”. Ami szintén azt húzza
alá, hogy a szerelem és a szexualitás önmagukban is helytálló értékek, amelyek
nem feltételezik egymást (s kapcsolatuk többnyire ugyan pozitiv, de lehet
negativ is).
A
válaszlehetőségektől függetlenül elég sokan utaltak saját
tapasztalataikra. Ezek közül néhány:
„A szex szerelem nélkül
állati, szerelemmel emberi..... de igazán tartósan szerelemben maradni csak
beteljesedő szexuális kapcsolatban lehet.” „... igaznak tartom azt a
nézetet, hogy hosszabb szexuális kapcsolatból szerelem alakulhat ki,
elmélyülhet a kapcsolat, és örülök neki, hogy így működik a világ.”
„Számomra elkülönül. Fantasztikusnak élek meg sokszor egy szinte idegennel
folytatott együttlétet is.”
„A szexualitás attól jó , mert azzal tesszük
, akit szeretünk. De nem ítélem el azokat , akiknek ehhez nem kell érzelmi
kötődés. Ők másképp gondolkodnak.”
A válaszok és megjegyzések
arra utalnak, hogy szerelemre is, és szexuális aktusokra is egyaránt
szükségük van a nőknek és a férfiaknak. Ám a kettő közül inkább csak
az utóbbit lehet „rendszeresíteni”, tudatosan megtervezni és létrehozni. (Bár
a szerelem jelenléte vagy hiánya ezt különböző mértékben
befolyásolhatja.) Ezért a szexuális igényszint felmérése érdekében indokoltnak
tűnt egy kérdés beiktatása arról, hogy
„milyen gyakorisággal tartja
szükségesnek a szexuális kielégülést?”
Itt öt válaszlehetőség állt
rendelkezésre. Ezek közül a túlnyomó többség (a nők 74%-a és a férfiak
71%-a) azt a sztereotipiát választotta, mely szerint „a rendszeres és
kielégítő nemi élet a párkapcsolatok egyik alappillére”.
(Sőt, a 40
és 60 év közöttieknél ez még több: 80%.) Az ezzel lényegében ellentétes
választ, amely szerint „a párkapcsolat (házasság) sikere nem a gyakori nemi
életen múlik” csupán a nők 10%-a és a férfiak 13%-a választotta.
Különböző nézőpontokból mindkettő a valóságot tükrözi, tehát
elfogadhatónak és korszerűnek tűnik. De hasonló a helyzet azzal a
kitérő jellegű válasszal, miszerint „ez az életkortól is függ;
ifjúkorban gyakrabban, később ritkábban”. Itt elég nagy különbség
mutatkozott a nők (9%) és a férfiak (25%) válaszai között; aminek oka,
sajnos, nem derült ki. Talán azzal függ össze, hogy a nők fiatalon
kevésbé igénylik az erotikus kielégülést , mert többnyire lassabban jönnek
bele; később viszont, amikor a férfiaknál már ritkul ennek igénye, a
nőknél ez nem történik meg (legalább a menopauzáig). Ugyanennek a
válasznak egy hasonló változata, hogy „kölcsönös szerelem esetén mindketten gyakran
igényeljük, de aztán egyre ritkábban”. Ebben már sokkal nagyobb az egyetértés
a nők (15%) és a férfiak (13%) között. Ez a válasz a szerelem
jelentőségét hangsúlyozza a párkapcsolatban. Egy eléggé elterjedt
sztereotipiát („A férfiak általában gyakrabban igénylik, mint a nők”)
viszont a nők kevésbé (10%) fogadnak el, mint a férfiak (18%). Ez
meglepő módon eltér a feltételezett, általánosan helyeslő
választól. A gyakorlat ugyanis azt mutatja, hogy a férfiak és nők igénye
a szexuális együttlétekre mennyiségileg is igen gyakran eltér egymástól
(legalábbis a 40 év alattiaknál).
Mindezt a saját
tapasztalat alapján beírt válaszok is megerősítik. Ezek néhány példája:
„A férfiak gyakrabban igénylik, pedig magjuk visszatartásával és a
nő minél minőségibb kielégítésével a szexuális összhang nagyban
változna. Magyarországon sajnos katasztrofális a szexuális kultúra.”
„A
fontos az összhang, nagyjából mindkettőnknek ugyanannyi legyen elég,
illetve legyen megengedett az önkielégítés, az orgazmus nélküli játékok is. És
szabadjon azt mondani, hogy tök jól el vagyok heti egy szexszel.”
„ Azt
tapasztalom,hogy 50 éven felül is rendszeresen igénylem a szexet de a nehéz
élethelyzetekben inkább nem kezdeményezek. Férjem kevésbé igényli.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése