Konklúziók
A
kérdőív 26 kérdésére adott válaszok többségükben megfeleltek a vizsgálat
kezdeti hipotéziseinek. Vagyis a feldolgozott adatok szerint a vizsgált minta
szexuális attitüdei jelentős ismerethiányról és előítéletekről,
a hagyományos szexuáltabu gyengülő, de még elég erős hatásáról
tanúskodnak.
Különösen
érzékelhető ez a szexuális kommunikáció fejletlenségében; abban, hogy
sokan (a kérdezettek közel fele) még a partnerükkel is nehezen tudnak
őszintén és gátlásoktól mentesen beszélni a szexualitásról. (Bár ennek
jelentőségét a többségük elismeri, hiszen vannak
szexuális-partnerkapcsolati problémái.)
Az
egyik alapvető attitüd-probléma, hogy a kérdezettek mintegy kétharmada az
emberi szexuális viselkedést ösztönösnek, velünk születettnek tartja; így a
tanulás szerepe bizonytalan és elhanyagolható. Vagyis nem kell tanulni, jön
magától; csak a körülményekre kell ügyelni. Akik viszont mégis tanulandónak
tartják, azok nagyon hiányolják a tanácsadásokat és tanfolyamokat
Másik,
problematikus attitüd, amely a nemi életet elválaszthatatlannak tartja a
szerelemtől. Ez a romantikus illúzió már csak a válaszolók kb.
egyharmadára volt jellemző, s inkább a nőkre, mint a férfiakra. A
válaszolók közel fele viszont felismerte, hogy „szerelem nélkül is örömet és
kielégülést jelenthet”. Sőt, közel háromnegyede azt is, hogy a rendszeres
szexuális kielégülés „a párkapcsolatok egyik alappillére.” Az erotikus
igényszint tehát mindkét nemnél elég magasnak tűnik.
Ugyanakkor
egészen korszerűnek tűnik a maszturbációval kapcsolatos attitüd is,
amennyiben a túlnyomó többség szerint ez „mindkét nemnél és bármikor
természetes módja a nemi életnek.” Azt ugyan csak egyharmaduk ismeri el, hogy
lányoknál ez „elősegítheti az orgazmuskészség kialakulását; teljes
elutasítás vagy korlátozás azonban csak a minta néhány százalékánál fordul
elő.
Egy
másik alap-attitüd a közösülések (vagyis a hagyományos értelemben vett „nemi
élet” tizenéves kori megkezdésének elfogadásában meglepően liberálisnak
mutatkozik: a válaszolók mintegy kétharmada „alapos felkészültség, biztonságos
fogamzásgátlás esetén” nem ellenezné ezt. Könnyen lehet azonban, hogy az
alapos felkészültségen csak a fogamzásgátlást értik, s így túlzottan
leegyszerűsítik a feltételeket. Az is kissé kétértelmű, s megint a
szerelem illúziójára utal, amit kb. 40%-uk hangsúlyoz: „Csak kölcsönös szerelem
esetén, ha mindketten igénylik” Más vizsgálatokból tudjuk, hogy a szerelemre
hivatkozás sokféle más érdeket takarhat.
Ehhez
kapcsolódik a közösüléstől eltérő szeretkezési módok elfogadásának
vagy elutasításának attitüdje. Nem igazolódott az a hipotézis, amely szerint a
petting különböző formáitól (manuális, orális és anális ingerlés) a
többség idegenkedne. Sőt, úgy tűnik, hogy a kölcsönös, orális
ingerlést sokan (kb. 40%) még a manuális ingerlésnél is inkább kedvelik. A
nemek között jelentősebb különbség csak az anális ingerlésnél mutatkozik,
amit a nők egyharmada, a férfiaknak több mint fele fogad el.
A
ritkább szexuális orientációval, konkrétan a homoszexualitással kapcsolatos
attitüd a válaszolók mintegy felénél elfogadást mutat (érdekes módon kicsit
több nőnél, mint férfinél. (Jelentős különbség csak a vallásosak
(40%) és a nem vallásosak (74%) között van, de ez érthető.) Csak 8-14%
tartja kórosnak, de elég sokan mégis sajnálják őket. Vagyis a vizsgált
minta igyekszik elfogadni ezt az orientációt.
A
meztelenség, a nudizmus és ezzel kapcsolatban a pornográfiával kapcsolatos
attitüd szintén sajátos megosztottságot, bizonytalanságot és ambivalenciát
mutat. A válaszolók közel kétharmada (ezen belül inkább a nők, mint a
férfiak) idegenkedik minden meztelenség látványától, bár ugyanakkor sokan
vonzónak tartják, csak éppen félnek tőle. A pornográfiától közel
40% idegenkedik, mert legtöbbször megalázza, tárgyként kezeli a nőket.
Ugyanakkor a férfiak közel fele a szexuális kiváncsiság kielégítésére
alkalmasnak tartja (míg a nőknek alig negyede). Viszont mindkét nem több
mint egyharmada elfogadhatónak tartja, ha egészséges szexuális viselkedést
mutat. Ez korszerű attitüdnek tűnik, bár nem világos, hogy ki, mit
tart egészséges szexuális viselkedésnek.
A prostitúcióval
kapcsolatos attitüdre jellemző, hogy a kérdezettek fele a szexuális
szolgáltatók többségét segítségre szoruló áldozatoknak tartja. Viszont 20-30
százalékuk nem ítéli el, mint egyszerű üzletkötést, amelyben mindkét fél
jól jár. Ezt kiegészíti (főleg a férfiak 40%-a szerint), hogy „a
prostituált legyen önálló vállalkozó, aki adót fizet és társadalombiztosítást kap”.
A kétféle attitüd csak látszólag ellentmondásos, hiszen alig 5-10% kíván
minden eszközzel küzdeni a prostitúció ellen; a túlnyomó többség helyzetük
javítására törekszik, s ezt látka reális lehetőségnek. (Ami tulajdonképpen
szociálisan kedvezőnek mondható.)
Az antikoncepcióval
és művi abortusszal kapcsolatos attitüdök két kérdés
válaszaiból derültek ki. A hormontablettás fogamzásgátlást mindkét nem
kétharmada biztonságosnak tartja, s egyharmaduk igényel több információt és
könnyebb hozzáférést. Minden más válasz elhanyagolhatónak tűnik; még a
petting szerepét is kevesen ismerik fel (főleg a nők). Ebből
világosan következnek a nevelési feladatok. De hasonló a helyzet a terhességmegszakítási
attitüddel, amelynek jellemzuője, hogy a válaszolók fele „a pár
magánügyének” tartja. De majdnem ugyanennyien azt is belátják, hogy
megfelelő szexuális nevelés esetén alig kerülne sor rájuk.
Problematikusabbnak
tűnik a párkapcsolat (ill. házasság) jellegével,
zavaraival és jövőjével kapcsolatos attitüd. Ez több kérdés
válaszaiból derül ki. A párkapcsolat jellegét illetően mindkét nemű
válaszolók közel kétharmad része „egész életre szóló, kizárólagos”
párkapcsolatot igényel. Vagyis a hagyományos attitüd változatlanul dominál,
annak ellenére, hogy a gyakorlatban egyre kevesebb ilyen kapcsolatot
láthatunk. A fennmaradó egyharmad attitüdje viszont a szabad
kapcsolat-létesítéseket preferálja. S valószínűsíthető, hogy ez a
továbbiakban erősödni fog.
A párkapcsolati
elvárások attitüdjére mindkét nem túlnyomó többségénél a biztonság,
megbecsülés, barátság és szolidaritás preferálása jellemző. Emellett
mintegy kétharmaduk (ezen belül a férfiak jóval többen, mint a nők) a
rendszeres és kielégítő nemi életet is fontosnak tartják. A
gyermekvállalás és nevelés viszont csak alig egyharmaduk számára jelentős
elvárás; s még kevesebbeké az önmegvalósítás elősegítése. Ez utóbbiak a
párkapcsolati elvárások problematikus részei.
Az
elvárásokkal szorosan összefügg a harmónikus párkapcsolat alapfeltételeivel kapcsolatos
attitüd. Itt ugyan mindkét nem jó kétharmada a kölcsönösen reális igényeket
jelölte meg, de még többen hangsúlyozták a kölcsönös szerelmet, ezt a hosszabb
távon illuzórikus sztereotipiát. A hasonló értékrendet és műveltségi
szintet a válaszolók alig több, mint a fele tartja fontosnak; az anyagi
megalapozottságot csak egynegyedük. Az érzelmi és szexuális kizárólagosságot
viszont közel egyharmaduk. Vagyis sajátosan keverednek a konzervativ és
liberális attitüdök.
A
párkapcsolati problémák kezelésének attitüdjét is nagyjából ugyanez
jellemzi. A válaszolók mintegy fele ( s még inkább a 30 év felettiek) a
szaksegítség igénybe vételét preferálják; de a többiek a
„felelősség-megállapítást”, a válást, vagy a megalkuvást tartják jó
megoldásnak (a konstruktiv konfliktuskezelés helyett).
Mindezzel
összhangban áll, hogy a válaszolók több, mint fele nem kételkedik a házasság
jövőjében, sőt, azt szükséges intézménynek tartja. (Ugyanez a
vallásosak kétharmadára jellemző; ami mutatja, hogy kifejezetten
konzervativ attitüd.) Közel egyharmaduk ugyan elismeri a házasság válságát és
új, a nemek egyenrangúságán alapuló tipusainak létrejöttét, de a korábbi
attitüdök alapján ez inkább frázisnak tűnik.
A
féltékenységgel és a szabad párkapcsolattal összefüggő attitüd szintén
tájékozatlanságról és a konzervativ szemlélet dominanciájáról tanúskodik. A
válaszolók közel fele (főleg a 30 év alattiak) a félrelépés gyanúja
esetén jogosnak tartja a féltékenységet. A többiek jelentős része
ugyanakkor elismeri, hogy beteges dolog, ami tönkreteszi a kapcsolatot, és
sokan (egyötödük) vélik úgy, hogy a a féltékenység a szerelem velejárója. A
szabad, vagyis nyitott párkapcsolat jelentése a válaszolók egyik fele
számára „nem világos”. Egyharmaduk egyetért azzal, hogy az egyéni szabadság
mértéke megegyezés kérdése; de csak 10-15%-uk látja úgy, hogy a hűség nem
azonos az érzelmi és szexuális kizárólagossággal, így a házastársak is szabad
emberek maradhatnak. Vagyis ez az attitüd is bizonytalan és felemás.
Végül
pedig a nemek „szexuális alaptermészetét” és kulturáltságát,
valamint az állítólagos „szexuális forradalmat” értékelő
attitüdjével kapcsolatos kérdések válaszai mintegy keretbe helyezték az eddig
kialakult képet. A nemek hagyományos értelemben monogám vagy poligám
beállítottságát a válaszolók kétharmada ítélte a körülményektől és
neveléstől függőnek, vagyis nem „veleszületettnek”, mint a
hagyományos szemléletűek jelentéktelen aránya. Ez ugyanúgy
kedvezőnek tűnik, mint a hazai szexuális kulturáltság megítélése. A
válaszolók közel egyharmada ugyan nem tart bennünket elmaradottabbnak a nyugati
országoktól, de közel fele elismeri a szexuális tájékozatlanság és előítéletek
sokakat zavaró hatását, és azt, hogy ez csak korszerű szexuális neveléssel
és terápiával orvosolható. A „szexuális forradalommal” kapcsolatos attitüdök
sokkal inkább megoszlanak: a válaszolók egyharmada sajnálja, hogy megtörtént és
elítéli, züllesztő hatásúnak tartja. Ők azok, akik összetévesztik ezt
a fogalmat a szexhullám szélsőségeivel. Kicsit kevesebben vannak, akik
nem hisznek megtörténtében, de igénylik, mint a nők társadalmi méretű
egyenrangúsítását. Még kevesebben úgy vélik, hogy erősödött a
szexuáltabu. Ez indokolatlan általánosításnak tűnik. Mert, bár a
konzervativok szexellenes attitüdje erős maradt, de ugyanakkor fokozatosan
erősödik a liberális attitüd (amit főleg a tájékozatlanság fékez).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése