Fogadd el a tested, fedezd fel a vaginád!

2011. 08. 30., 22:50Kassai Tini

A nők viszonya az intim testrészükhöz nagyon kritikus, pedig elsősorban nekünk kell jóban lenni a testünkkel ahhoz, hogy gátlások nélkül tudjuk odaadni annak, akit szeretünk, vagy akire vágyakozunk.

Mit hozunk a múltból? 

Mielőtt hibáztatni kezdenénk a női ágon lévő felmenőinket azért, hogy sok nő még ma is csak szemérmesen vagy egyáltalán nem tud őszintén beszélni a saját nemiségéről, tekintsünk vissza akár csak a múlt század elejére, amikor még a női nemiszerv néven nevezése is bűn volt. Ahogy gyalázatos bűn volt minden olyan gondolat, ami nem feltétlenül függött össze a (családon belüli) gyermeknemzéssel. A kultúránkban igazi forradalmat kellett megélni ahhoz, hogy egyáltalán beszélni lehessen a vagináról. Ma úgy tűnik, mintha a társadalom átesett volna a ló túloldalára, és minden a szex körül forogna, pedig egyszerűen csak arról van szó, hogy még nem találtuk meg a kényes egyensúlyt a szexualitásban.

Virág, mérnök (31)

"Édesanyám elég későn szült engem, talán ez volt az oka a szemérmességének, és hogy olyan nehezen közelítette meg ezt a kérdést. Emlékszem, egy alkalommal rányitottam az ajtót, amikor szappanozta magát ott lenn. Rám üvöltött, hogy azonnal menjek ki. Én meg rémülten menekültem, de nem is a kiabálás miatt, hanem mert olyan volt az arca, mint akit valami bűnös dolgon kaptak. Pedig csak tisztálkodott."

A kíváncsiság  blokkolása
Amilyen gyorsan és őszinte kíváncsisággal szeretné a kisgyerek felfedezni a saját testét, olyan gyorsan terelik el a figyelmet a témáról a szülők. Mielőtt valójában átélhetné bárki, de különösen a lányok, hogy a testük úgy szép, ahogy van, és bár vannak szabályok, amelyeket célszerű betartani, olyan félmondatokat csípnek el, amelyből azt szűrik le, hogy a comb közötti terület titkos, és nem helyénvaló azzal kapcsolatban kíváncsiskodni. Nagy valószínűséggel egyetlen anya sem tesz megjegyzéseket kislánya vaginájára, ahogy azt mondjuk a legnagyobb természetességgel megteszi gyermeke egyéb testrészeit illetően. Vagyis azzal hamar szembesül a lánygyerek, hogy szép lehet a haja, az orra, az arcocskája, de soha egyetlen dicsérő, elismerő szót sem hall testének olyan szervével kapcsolatban, amely egy bizonyos életkor után kiemelt szerepet fog játszani az életében.

Anikó, tanítónő (37)

"Én kislányként hamar felfedeztem, hogy van puncim, és hogy jó hozzáérni, de fürdés közben anyám állandóan sürgetett, és mindig rám szólt, hogy siessek, húzzak már bugyit, mert mit szólnak mások. Nagyon kicsi voltam, talán még óvodába se jártam, de ez az utasítás, és főleg a hangsúly, ahogy arra szólított fel, hogy takarjam el magam, megmaradt. Mintha csúnya látvány lenne. Nem volt durva a dolog, csak az ingerült és szégyenlős takargatás, az ne lett volna."

Én még sohasem láttam
Nem véletlen, hogy a nő a saját nemi szervére gondolva azt nem értékeli, vagy nem érzi természetes módon szépnek, hiszen aligha találkozott olyan mondattal, amely lényegre törően és ártatlanul csak annyit mondott volna, hogy a "puncid úgy szép, ahogy van." Nagyon sok nő egyszerűen képtelen szembesülni saját nemi szerve látványával. Amennyiben legyőzi a gátlásait, és mégis tükröt tart széttárt combjai közé, akkor viszont azonnal kijelenti, hogy az csúnya: túl nagy, túl kicsi, túl domború, fodros, cikkcakkos, szabálytalan. Soha nem szép, még csak nem is elfogadható. A "punciszemle" egyszerűen nélkülözi a szükséges objektivitást és a gátlásokkal, negatív beidegződésekkel terhelt nő a saját vagináját egyszerűen nem meri szépnek látni. Arról, hogy létezik, azonban folyamatosan meggyőz minket a természet, hiszen ovulálunk, menstruálunk, esetleg teherbe esünk, szülünk, máskor felfázunk és fertőzésekkel küzdünk, amelyekről akár beszélünk is, de az intim testrészünkkel kapcsolatos örömök, vágyak és tapasztalatok nem tartoznak a toplistás beszélgetéseink közé, még a legjobb barátnőinkkel sem.

Márti, diszpécser (35)

"Anyámnak van egy tíz évvel fiatalabb húga, aki három kislány anyukája. Andi volt az első és az egyetlen, aki - amikor együtt fürdetett a saját lányaival - azt mondta nekünk, hogy szépek vagyunk ott lenn. "Kis, finom gyöngyös kagylók" - ezt mondta a puncinkra. Anyám meghallotta, és lehurrogta, hogy hogy mondhat ilyet. Andi csak nevetett és azt állította, hogy minden kislány és minden női nemiszerv gyönyörű, és én elhittem neki. A természetes megközelítés és a humora hitelessé tette azt, amit mondott."

A férfiak szerint gyönyörű

Akárhány férfit kérdeztünk meg arról, hogy milyennek látja a nők legtitkosabb testrészét, egyöntetűen azt válaszolták, hogy csúnya punci nincs. Minden nő nemiszerve úgy szép, ahogy van, és ez nemcsak annak köszönhető, hogy a férfi minél gyakrabban szeretne kapcsolatba kerülni vele, és a vágyaitól hajtva nem is látja annak formáját és a méretét, hanem mert valóban szépnek látják a gyönyörök kertjét. Ezt azonban csak nagyon kevés nő hiszi el maradéktalanul, és hosszú évek telnek el úgy, hogy a testük kínálta örömök helyett frusztráltak a párkapcsolatukban. A saját testünk elutasításának ugyanis ára van, amelyet javarészt önmagunkon illetve a párunkon verünk le, ami a párkapcsolat rovására mehet.

Milyen következményei lehetnek a túlzott szemérmességnek?
Aki nem szereti a saját testét, az nem is akar megismerkedni vele. Nem, vagy csak ímmel-ámmal fedezi fel önmagát és az intim testrésze kínálta gyönyöröket. Aki nem szereti a saját vagináját, az komoly gátlásokkal küzd, vagyis az erotikus akciók során nem meri saját valóságában feltárni ölét, takargat, idegeskedik és belefeszül az aktusba. Nagy valószínűséggel ilyenkor nemcsak a saját gyönyöre veszik el, hanem a partnere sem élvezheti maradéktalanul az együttlétet és a nő testének minden porcikáját. A férfiak gyakran szembesülnek azzal, hogy szívesen okoznának orális örömöket a partnerüknek, de a nő nem tudja elmondani, hogyan és milyen erővel, ritmusban érintse a férfi a csiklóját, a szeméremajkakat, hiszen nem ismeri a teste legérzékenyebb területeit. Így sokszor csak maszatolás lesz a lelkes adakozásból, és elillan a kedve a férfipartnernek, főleg ha azt érzékeli, hogy terepmunkája mit sem ér, valamint a kéj helyett zavarral küzd a nő.

Sára, nemzetközi koordinátor (39)

"A volt férjemnek soha nem engedtem volna, hogy a nyelvével kényeztessen. Persze nem is akarta volna. A válás után a sokadik partnerrel jutottam el odáig, hogy már nem takartam el az arcom aktus közben, sőt már szinte a látványát is kívánom annak, ahogy ott lenn kényeztet a kedvesem. Ehhez azonban hosszú út vezetett, és komoly szexuálpszichológusi munka kellett ahhoz, hogy képes legyek elfogadni a testem. Hogy merjem igazán élvezni azt, hogy nő vagyok."

 Cikkünk megírásához Klettner Anikó szexuálpszichológus szakértő nyújtott segítséget.