4. Az „ösztönösség” vagy
tanulhatóság alap-attitüdje.
Ez azért „alap-attitüd”, mert alapjában meghatározza a
szexualitáshoz való viszonyunkat az, hogy biológiailag meghatározottnak, vagy
külső hatások, tehát tanulás révén irányítottnak tartjuk-e a szexuális
viselkedést. Épp ezért ezt a szexuális műveltség alapkérdésének
tekinthetjük. Jellemző, hogy a válaszolók jó egynegyede (a nők
27%-a és a férfiak 26%-a) szerint a szexuális viselkedés „alapjában ösztönös,
velünk születik, jön magától”. De ugyanez a szemlélet nyilvánul meg azoknál,
akik szerint „csak azt kell megtanulni, hogy mit szabad és mit nem”. Vagyis a
tanulásnak alárendelt szerepet tulajdonítanak, bár ez már elmozdulást jelent a
tanulás szerepének felismerése felé a nők 9%-ánál és a férfiak 14%-ánál.
A válaszolók közel egyharmada (a nők 31%-a és a férfiak 32%-a) szerint
ugyanis „sokfélesége miatt ez a kérdés nehezen dönthető el”.
Itt nem világos, hogy mire gondolnak a
„sokféleségen”, Egyrészt talán a vélemények sokféleségére; másrészt arra,
hogy egyes esetekben az ösztönösség, máskor pedig a tanult viselkedés
dominál. Azonban elfelejtik, hogy amit ösztönösnek gondolnak, az is tanult
viselkedés (csak épp nem tudatos). A szexológiailag megalapozott,
korszerű választ („Az állatoknál ösztönös, de az embernél
egyértelműen tanulandó”) a nők 27%-a és a férfiak 34%-a
választotta. Ami elég jelentős különbség a nemek között, s ez arra
utalhat, hogy a nők kissé konzervativabbak, mint a férfiak, legalábbis eme
alap-attitüd terén. Ugyanakkor figyelembe veendő, hogy ezt a választ
főleg az idősebbek és a képzettebbek adták, mindkét nemnél.
Egy-két jellemző válasz, saját
tapasztalatok alapján: „Alapvetően ösztönös, illetve jó, ha
hagyjuk, hogy az legyen. Azonban az aktuális partnerrel mindenképp van egy
összetanulás + a szexuális viselkedés jó, ha gazdagodik (külső és
belső ingerekre egyaránt), mindenképp van benne tanulás is.” „Genetikailag
kódolt viselkedésminta, de az empátiát, az egymásra figyelést igen is tanulni
kell.”
„ Amikor elvesztettem a szüzességemet, a partnerem erre csak utólag
jött rá, mert nem voltam nagyon ügyetlen. Pedig nem voltak segéd irodalmak
akkor nekem. Ebből gondolom, hogy elég ösztönös, de érdemes róla olvasni
és tanulni is. Én is ezt tettem.”
A szexuális viselkedés
tanulhatóságának témájához tartozik az a kérdés is: hogyan lehet ezt
megtanulni? Az ezzel kapcsolatos attitüd a szexuális kultúrával
kapcsolatos igényszintről tájékoztat. Ami természetesen szorosan
összefügg az ösztönösség vagy tanulhatóság alap-attitüdjével. Az öt,
előre megadott válaszlehetőség közül az elsőt („Épp az a
probléma, hogy sem a szülők, sem az iskola nem tanítja”) a nők 22%-a
és a férfiak 29%-a választotta, vagyis nagyjából a minta negyede. A különbség
arra utal, hogy a férfiak valamivel jobban hiányolják és jobban igényelnék a
szexualitással kapcsolatos információkat. Ennek némileg ellentmond az a
válasz, amit a nők 9%-a és a férfiak 15%-a adott: „Ezzel nem kell sokat
törődni, mindenki megtudja valahonnan”. Az ilyen válasz ugyan nem tagadja
a tanulás lehetőségét, de teljesen a véletlenre, az esetleges és
ellenőrizetlen hatásokra bízná. A válaszolók jó egytizede tehát nem
ismerte fel az intézményes oktatás és tanulás jelentőségét. Azt viszont
már többen (a nők 17%-a és a férfiak 30%-a) felismerték, hogy
„mostanában főleg a pornográfiából tanulják a szexet a fiatalok”. Itt is
meglepő, hogy majdnem kétszer annyi férfi ismerte ezt fel. A válaszból,
sajnos, nem derül ki, hogy jóváhagyják, elfogadják, vagy elutasítják ezt a
helyzetet. Mindenesetre elég kevesen (a nők 13%-a és a férfiak 17%-a)
jelölte meg azt a választ, hogy „nyugati példák nyomán az iskolákat kellene
erre kötelezni”. Ennek az attitüdnek a mellőzésében a hiányosan ismert
„nyugati példák” és az iskolák működésével szembeni bizalmatlanság is
tükrözőzhet. Viszont lényegesen több nő (53%-uk, szemben a férfiak 43%-ával)
értett egyet azzal, hogy „szexuális tanácsadásokat kellene szervezni,
szakemberekkel, tanfolyamokkal”. Az a tény, hogy a válaszolók több mint
egyharmada (36%-a) mellőzte ezt az attitüdöt, nyilvánvalóan összefügg a
szexuális viselkedés ösztönelméletének elterjedtségével
Saját, egyéni
tapasztalatuk alapján a válaszolók kb. 20%-a tett megjegyzést, például
ilyeneket:
„…a pár együtt
tanulja meg, de az internet is segíthet ebben.”
„Szerintem sok embernek
lenne szüksége tanácsadásra, meg jó szakemberek segítésére. de a mi
társadalmunk még nem érett meg erre.”
„A pornó a legrosszabb.
Alapvető, a nemi szervek izgalmi állapotáról lehet belőle
tapasztalatokat szerezni, de az igazi, kellemes, változatos, türelmes, odaadó
szexualitás ezekben a filmekben nem fedezhető fel.”
„Alapvetően
ösztönösnek tartom, de rendkívül fontos emellett, hogy a partnerek tanuljanak
egymástól, egymásért. Ehhez persze sok-sok prüdériát le kellene vetkőzni
az embereknek.”
„Tantárgyként kellene oktatni az iskolákban.” Fel
kell oldani a tévhiteket, stb. Az iskola erre nem megfelelő, mert a
tanárok nincsenek felkészülve a kérdésekre, és nem kellően nyitottak.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése