13. A nemek szexuális beállítottságát, kultúráját és az ún. „szexuális
forradalmat” értékelő attitüd.
Ezeket három kérdés
szondázta.
a) Az egyik: annak a sztereotipiának az
elfogadására kérdez rá, amely szerint a nők kizárólagosságra, a
férfiak viszont változatos kapcsolatokra törekszenek. Bár ennek
megerősítését feltételeztem, a négy válaszlehetőség közül a legtöbben
mégis azt jelölték meg, hogy „ez a körülményektől és neveléstől
függően egyénenként különböző”, éspedig a nők 68%-a és a
férfiak 60%-a szerint. (Az idősebbeknél 70% fölötti arány is
előfordult.) Azt viszont a férfiak 10%-kal nagyobb arányban (33%-ban)
vallják, mint a nők (23%), hogy
”Nem igaz, mert a legtöbb nő is
szereti a változatosságot, s ugyanúgy joga is van hozzá”. Ez mind jogi, mind
szexuálpszichológiai szempontból igaznak tűnik, de ugyanakkor az is
közismert (lehetne), hogy egy patriarchális társadalomban a nők
erősebb biztonságigényük és hátrányos helyzetük folytán preferálják a kizárólagos
kapcsolatot. Mindenesetre elég jelentéktelen kisebbség vallja azt, hogy
„egyetértek, magam is ezt tapasztalom, a női és férfi természet ugyanis
különböző” (a nők 12%-a és a férfiak 16%-a szerint). Vagyis egy
patriarchális mítoszt már csak ennyien fogadnak el; s ez szociálisan
kedvezőnek mondható. Látszólag ellentéte, bár inkább kiegészítője
ennek, hogy a nők 15%-a és a férfiak 21%-a szerint „azért nem igaz, mert
sok férfi is partnere kizárólagos birtoklására törekszik”. Ez ugyanis elég kétértelmű
attitüd, amit lehet „férfi-hűségként” vagy a férfiak által elvárt
hűségként értelmezni, de jelentheti azt is, hogy a partnerek kölcsönösen
egymás birtoklására törekszenek, ami vetélkedő féltékenységhez, s ezzel a
kapcsolat megrontásához vezet.
A saját tapasztalatra hivatkozások ezt
többek közt így színezik:
„Valóban
több nő törekszik kizárólagosságra és több férfi változatosságra (ami az
őstermészetből adódik).”
„Széles körű tapasztalatom szerint
minden férjes nő is előbb utóbb félrelép. Néha a "megközelíthetetlen"
nők is megadják magukat végül. Talán más a ritmusuk.”
„A nők az
évszázadok alatt beléjük nevelt példát követik, ami megspékelve a birtoklási
vággyal kizárólagos kapcsolatra törekvést eredményez. De az alap-ösztön a
nőknél is a változatosság.”
b) A másik kérdés: „Milyennek ítéli
a felnőtt férfiak és nők szexuális kultúráját hazánkban?” A hat
válaszlehetőség közül csak a nők 12%-a és a férfiak 9%-a számára
tűnt úgy, hogy
„nálunk a nők szexuálisan kulturáltabbak, mint a
férfiak” (bár a legfiatalabbak 15%-a szerint van így). Viszont alig néhány
százalék (a nők 2,5%-a és a férfiak 4%-a) értett egyet azzal, hogy
„a
férfiak helyzetük és igényeik folytán nagyobb szexuális műveltségre tettek
szert”. (Ez a párkapcsolatban élők szerint is csak 6%.) A nők
egynegyede (25%) és a férfiak egyharmada (34%) szerint:
„Sajnos, nálunk a
szexuális viselkedés színvonala mindkét nemnél nagyon alacsony”
Ám
hasonló arányban (a nők és férfiak egyaránt 28%-a) gondolták úgy, hogy
„aligha maradunk el ezen a téren a nyugati országoktól”. Nem feltétlenül
ellentétes ezzel, hogy mindkét nemnek közel fele (a nők 45%-a és a
férfiak 49%-a) szerint „sokan küzdenek szexuális zavarokkal a tudatlanságuk
és előítéleteik miatt”. Végül pedig majdnem ugyanennyiük (a nők
42%-a és a férfiak 43%-a) szerint
„a bajok oka, hogy nincs korszerű
szexuális nevelés, tanácsadás és gyógykezelés”. Nem meglepő, hogy mindkét
utóbbi válasszal a vallásosak kevésbé értettek egyet (38-39%), mint a nem
vallásosak (de ők is csak 50% körül)
.
A saját
tapasztalatra hivatkozó megjegyzések választéka itt is gazdag. Pl.:
„A férfiak csak akkor kulturáltak szexuálisan, ha van egy
megfelelő nő aki megtanítja őket, milyen a valódi szeretkezés.”
„Az
emberek szexuális kultúráját a gyerekes infantilizmus jellemzi.”
„Mivel
nő vagyok, csak a férfi partnereimről tudok nyilatkozni. Volt, aki
26 évesen nem tudta mi az a clitoris és a női havibaj. És sokaknak nagyon
szegényes a szexuális kultúrájuk.”
„ A barátaimból kiindulva jónak
mondhatom, bár találkoztam problémás esetekkel.”
„A segítségre szorulók is
csak korlátozott mértékben juthatnak hozzá tanácsadáshoz (kevés helyen van,
anyagilag nem elérhető sokak számára).” „Többet kellene beszélni róla.
És nemcsak beszélni, hanem valamilyen módon tanítani".
b) Az
attitüd-csoporthoz tartozó, harmadik kérdés:
„Mi a véleménye az úgynevezett
szexuális forradalomról?” Itt két válaszfajta dominált. Legtöbben (a
nők 33,5%-a és a férfiak 30%-a) úgy vélekedtek, hogy „Sajnos, megtörtént,
ezért lazultak az erkölcsi normák, sokan félrelépnek”: Valamivel kevesebben
(a nők 29%-a és a férfiak 21%%-a) gondolják azt, hogy „a nők
társadalmi méretű egyenrangúsítása jelentene forradalmi változást”. Még
kevesebben (a nők 18,5%-a és a férfiak 21%-a) gondolják azt, hogy
„állítólag már lezajlott, amit nem hiszek, mert nem érzek változást”. Végül
pedig csak a nök 8%-a, viszont a férfiak 20% ítéli úgy, hogy „ma inkább
„antiszexuális forradalom” van, erősödött a szexuáltabu”. Ez elég
jelentős és jellemző különbség a nemek attitüdjei között, s
magyarázatra szorul.
Mindebből
az is nyilvánvaló, hogy a válaszolók többsége nem nagyon ismeri és érti a
szexuális forradalom fogalmát. Egyrészt tévednek azok, akik azt hiszik, hogy
már megtörtént, mert csak azokra a sajtóhírekre alapoznak, amelyek ezt, mint
(az 1960-70-es években) megtörtént jelenséget emlegetik, s nem ismerik azokat a
megalapozott elemzéseket, amelyek kimutatják e hiedelem eredetét
(fogamzásgátló tabletták megjelenésének és a pornoipar fellendülésének liberalizáló
hatása stb.), s azt, hogy ezek a felszínes és átmeneti változások alig
módosították a nemek viszonyát és a társadalom patriarchális jellegét. Az a
tény, hogy többen „lépnek félre”, még nem szexuális forradalom; mint ahogy egy
konzervativ hullám sem jelent „antiszexuális forradalmat” (inkább a forradalom
fogalmának devalválását). Viszonylag kevesen ismerték fel, hogy csak a
nők társadalmi méretű egyenrangúsítása jelentene forradalmi
változást. Kérdés azonban, hogy az így válaszolók fölmérték-e az
egyenrangúsításból eredő követelményeket.
Az egyéni
tapasztalatra hivatkozások is a bizonytalanságot szemléltetik. Példák:
„Meg
is történt, meg nem is...olyan mint a feminizmus (férfiasított nőiség).
Azt hiszem, nem igazán tudom, milyen forradalomnak kellene jönnie.”
„Szintén a pszichés degenerálás eszköze, és arra szolgál(t), hogy a népet
könnyebben lehessen az orránál fogva vezetni,”
„Szerintem nagyon jó dolog
volt, úgy gondolom, ma sokkal egészségesebb, egyenrangúbb a párkapcsolat, mint a
szexuális forradalom előtt.”
„… nem tudom, lehet, hogy régen
rosszabb volt, mert szorongtak, és még inkább tabu volt, de ami most van, az
sehogy sem jó.”
„Ilyen dolgokról még nem gondolkodtam. Több információra
lenne szükségem.”
„Számomra annyit jelent, hogy nyíltabban beszélhetünk
arról, amit eddig titokban, de mindig is megtett az emberiség.”
„A
szexualitás elvesztette a jelentőségét, a titokzatosságát, a
"beavatás"-jellegét. Szinte kötelező átélni tizenévesen,
különben "lúzer"-ként kezelik a kortársak azt, aki nem próbálja ki.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése