Miért van szükség a szexre?

Leginkább, mert alapból így vagyunk összerakva. Azért amiért levegőt veszünk, amiért eszünk és iszunk.
Azért, mert jó, és azért mert élettani, biológiai szükséglet, ösztönös késztetés.
Ha már kiűzettünk a paradicsomból  gondoskodott róla a jó Isten, hogy kapjunk valamit, amit az állatok nem! 
Az ő parancsuk csak a szaporodás, a fajfenntartás, ezért nem is űződnek, ha kell, ha nem! 

Mi nők azért a fránya kukacos almáért  megnyertük a fájdalmas szülést, meg a havi menstruációt is, de mégsem cserélném el az állva pisilésért a terhességet és a szülést. :)

Egy gyerekszáj arra a kérdésre, hogy mit szeretsz az életben csinálni legjobban azt válaszolta, hogy enni, aludni, és kakilni. 
Mennyire igaza volt! A gyönyör lehetősége velünk születik.
Láttatok már kisbabát pisilés után megrázkódni? 
Látszik rajta, hogy élvezi ezt az egyszerű ürítési mechanizmust. 
És 3 éves kisfiúkat bilin ülve, amint ágaskodik ki a fütykösük a biliből? 
Ezeknek semmi köze a lelki szerelemhez, vagy a pátoszos érzelmekhez. Ez színtiszta fiziológia, és ösztönös megnyilvánulás.
Következő lépcső a gyerekek nemi játékai egyedül, vagy társsal. A természetes kíváncsiság az orvosos nézelődés, a másik testének megismerése, összehasonlítása a sajátjával. 
5 éves kor körül teret kap a maszturbálás is, pedig hol van még a nemi érettségtől a gyerek? 

Freud így ír erről:

Életünk első öt éve az igazán meghatározó a személyiségünk szempontjából. A gyerekek különböző pszichoszexuális szakaszokon mennek át ezekben az években. Az első év az orális szakasz, mivel a csecsemők fő örömforrása ekkor a szájuk és környéke (szopás, játékok rágcsálása, stb.)

A második életév az anális fázis, mert a baba ekkor tanulja a szobatisztaságot, abban leli örömét, ha önmagát tudja szabályozni. A fallikus szakasz 3-6 éves korig tart, a gyermekek ekkor ismerkednek meg a nemi szerveikkel, ekkor figyelnek fel a nemek közti különbségekre, és ez az Oidipusz-komplexus időszaka a fiúknál a lányoknál az Elektra-komplexus. Eszerint a gyerek szexuális vágyat kezd érezni az ellenkező nemű szülője irányába, és a másik szülőt ezért riválisának tekinti. De mivel az apa (fiú esetén) jóval erősebb, félni kezd tőle (kasztrációs szorongás is kialakulhat). Ezt a konfliktust a kisfiú úgy oldja fel, hogy azonosul az apjával, minden tekintetben egyre jobban rá akar hasonlítani (hogy az ne bántsa). Lány esetén, rájön, hogy neki nincs pénisze, emiatt fellép a péniszirigység és mindezért az anyját okolja. Az apját akarja megszerezni magának, az anyját ellenségnek tekinti. De később rájön, hogy az apja az anyját szereti, ezért az "ellenségére" akar majd hasonlítani, hogy ő magának is szerezhessen olyan férfit, mint amilyen az apja. A fallikus szakasz végét ezeknek a konfliktusoknak a feloldása jelzi.

Ezután a látenciaperiódus következik (kb. 12 éves korig), ez szexuális szempontból csendes, inkább a készségfejlesztés korszaka 

Az utolsó, szexuálisan érett fázis a genitális szakasz.

Fixációk: Freud úgy vélte, bizonyos problémák az egyes szakaszokban feltartóztathatják (fixálhatják) a személyiség fejlődését. Ilyen probléma lehet pl. a korai elválasztás, mivel így a baba nem élheti át elég ideig a szopás örömét, és ezért fixálódhat ebben a stádiumban. Az ilyen személyt orális személyiségnek nevezhetjük. Jellemzőjük a túlzott kötődés másokhoz, valamint a szájjal kapcsolatos cselekvésekhez, pl. evés, ivás, toll rágcsálása, dohányzás. Az anális személyiség abnormálisan tisztaságszerető, rendmániás és takarékos, míg a fallikus szakaszban fixálódó egyén (fallikus személyiség, aki nem oldotta meg az ödipális konfliktust) gyenge erkölcsű és a tekintélyt képviselőkkel szemben kötekedő. Ezek a személyiségtípusok alkotják a pszichoszexuális tipológiát.

Én személy szerint nem értek egyet Freuddal! 

Tiszta szerencse, hogy a gyerekek nem tudnak olvasni, vagy legalább is nem Freud könyvvel a kezükben bújnak ki, ezért megvan a lehetőségük, hogy mindenféle fixáció nélkül, egészségesen,  lehet kicsit hóbortosan, de mindenképp egyéniségként nőjenek fel, és boldog felnőtt váljon belőlük!


Nem kell ahhoz semmilyen kóros fixáció, hogy az oralitás megmaradjon nagyon sokáig, ha nem örökre!
A legelső örömforrás a táplálék vétel az anyai mellből a szopás. 
Az illattal együtt az első megismerés felfedezés. 
Nem véletlenül vesz mindent a szájába a kisbaba.

Nyugodtan kijelentetjük, hogy a szex az ösztönös, állati, akár atavisztikus cselekvés, mely a fajfenntartást szolgálja, és az évmilliók alatt rárakódott szocializáció tette hozzá a gondolatokat, az érzelmeket, a szerelmet.
Ez azonban nem tudja, és nem is fogja felülírni bennünk az állatot! 
Megtanulunk viselkedni, de késztetéseink mégis sokszor erősebbek, mint a külső elvárások.

Erre sajnos példák a pedofil emberek. 
Addig "jó és normális" a szexusuk ameddig be vagy el vannak zárva a gyerekektől. Ahogy szabadlábra kerülnek várható a bűn ismétlés, és menekítse előlük mindenki a gyerekeket.
Csak a kasztrálás a megfelelő gyógymód a betegségük ellen.
Találkoztam olyannal aki könyörgött, hogy csinálják meg neki a műtétet, mert nem tud egyébként ellenállni.

A nemi nevelést nem lehet elég korán kezdeni, de befejezni sem tanácsos!

Húzhatunk-e vonalat amikor azt mondjuk: 

-Te már vagy annyi idős, hogy jogod van a szexhez!

És viszont! Van-e olyan időpont amikor azt mondjuk:

- Ááá hagyd már abba, mert Te ehhez már túl öreg vagy!

Csak a generációk olyan irigyek, hogy ki akarják sajátítani maguknak ezt az örömforrást. Hál Istennek nem nagy eredménnyel! :)