3 férfi vers. :)

Sir John Davis: 

Ódivatú szerelmi vallomás

Ne várj udvarlást, szép kisasszony tőlem:
nem kurizálok néked nagybőgővel
két combod közt, s ablakodhoz sem állok
hegedűvel nyekegni szerenádot;

szívszaggató elégiát sem szerzek
Ámor nyiláról, mely halálra sebzett,
rühellem az új módit, mivel - ó jaj! -
ajkamon több mosoly fakad, mint sóhaj.

Nem epedek, táncolok, nem cifrázom,
ujjamból a szonettet ki nem rázom,
s nem hirdetem nagy gesztussal: - "Kegyetlen
úrnőm, figyeld, mint pusztít el szerelmem.

Fogaid gyöngysoráról nem beszélek
s orcád rózsáiról; örök hűséget
sem esküszöm, de mellesleg és főleg
ígérem, hogy jóízűen meglőlek.


Hajas György:

Leszel-e 

Leszel-e titkon szeretőm,
Ágyamban, gyűrött lepedőn?
Ágyékod vágyja-e vágyamat,
Leszel-e az, aki befogad?

Leszel-e gyönyörünk rejteke,
Csókjaim, öledbe hívod-e?
Kebleid vágyják-e ajkamat,
Leszel-e hát, aki befogad?

Leszel-e szelíd-vad örömöm,
Magomnak szép kelyhe, gyönyöröm?
Leszel-e ajándék, áldozat,
Leszel-e mondd, aki befogad?




Heltai Jenő:

Egy asszony keze

De jó egy kis kezet
A kezünkbe fogni,
A karcsú ujjakra
Szavakat lehelni,
Csókokat dadogni,
A finom ereken,
Mint kék tengereken
Kábulásba veszve,
Elhajózni messze,
Sehol meg nem állni,
Folyton jönni, menni,
végül partra szállni,
Végül megpihenni
Rózsaszin szirteken
Koráll-szigeteken,
Az éles körmökön,
örök örömökön.

Ó, áldott asszonykéz,
vágyak forralója,
Gondok altatója,
Izzó homlokomon
Hűvös fehér pólya,
Drága élő bársony,
Te maradj a társam,
Örökre, örökre.
Mikor sirdogálok
Könnyem te töröld le,
Te szoríts marcangolj,
Ha lázad a vágyam,
Mikor valami fáj,
Te simogass lágyan,
S halottas órámon
Bús szemfedő selyme,
Te hullj takarónak
Megtört két szememre,
Elnémult szívemre.