TOLDI LEÁNYA^*

(Előhang)

Mintha százszorszépről méhe szippant mézet,
Messzire szagolván a semmibe nézek,
Toldi Miklós lánya úgy lebeg fel nékem,
Majd egész csupaszon, hogy vereslik képem.
Rémlik, mintha látnám bodrozott sörényét,
Tépett szemöldökét, zöldes körme fényét,
Érzeném mellének feldomborodását,
Kit ma képzelnétek mint Venusnak mását.

Ez volt ám a leány, ha kellett az ágyon,
Nem terem ma párja hetedhét országon,
Ha most feltámadna, bordélyházat nyitna,
Mind ott tolongnátok kegyéért vonyítva.
Hárman sem bírnátok forró derekával,
Izmos combjaival, csókjával, mely rá vall;
Én sem ülnék itthon, de rohannék oda:
Kár, hogy nem született meg e leány soha.

^*A Toldi-trilógia meg nem írt, ötödik részéből

 Dr. Bárdos József
 A szerző, foglalkozását tekintve a Kecskeméti Tanítóképző Főiskola oktatója, irodalmi paródiái közül válogattam.