A férfi orgazmusról.
(A szerző anonimitást kért)

Szendi Gábor "Szex és más semmi" című cikkének egyik lényeges kiindulópontja téves. Vélhetően a legtöbb olvasó igencsak elcsodálkozik azon, amit most mondok, mármint hogy nem igaz az a cikkben megfogalmazott állítás, miszerint a férfiak magömlése "nem akarat kérdése".

Nos hát, kezdjük az elején, és haladjunk lépésről lépésre!

Az európai-keresztény kultúrkörben a szex az un. "eredendő bűn" fogalmához kapcsolódik. Ezért a szex a kétezer éves sulykolás eredményeként valamiféle szennyes dolognak minősül még ma is, - legalább tudat alatt. Akár akarjuk, akár nem, akár tudatában vagyunk ennek, akár nem. Nekünk pl. éppen ezért 10 éves korig a gólya hozza a gyereket. Csak nem mondjuk el az ártatlan gyereknek azt, hogy a baba a mama hasából bújik ki, na hol is.....? Azt meg aztán pláne nem, hogy hogyan jutott be oda.... És talán az is az előbb mondottakkal függ össze, hogy a nemi szerveknek nincs szalonképes megnevezésük. Ami pedig van, az tabu. Vagy tudományoskodom (penis, vagina) vagy infantilizálok (fütyi, cunci), de ha azt mondom, hogy: pina, fasz, azon a kultúrember elszörnyed. Ez lehet az oka, hogy a túlnyomó többség (és Szendi Gábor cikke alapján sajnálatos módon még egy szexológus) számára is ismeretlen, hogy az ondóürítés márpedig tudatosan kontrollálható dolog, akárcsak a vizelet- vagy a széklet ürítése. Természetesen csak egyfajta tanulási folyamat után, akárcsak az említettek. A csecsemő megszületése után a szülők minden igyekezete ellenére eltelik egy idő, úgy 1-2 év, míg a gyerek szobatiszta lesz. Csakhogy a nyugati kultúrához a magömlés kontrollálására vonatkozó tudás nem tartozik hozzá, - vélhetően az említett kultikus okok miatt. A gyerekek nem kapják meg szüleiktől az erre vonatkozó tudást, minthogy ennek a szülők sincsenek birtokában. Nem csoda hát, hogy az említett tévhit ilyen mélyen gyökerezik az emberek tudatában.

Több keleti kultúrában ez néhány ezer év óta nem így van. Egy ősei szexuális kultúrájának (lásd: "tao" és "tantra") birtokában lévő kínai vagy hindu férfi képes tudatosan szabályozni magömlését, ahhoz hasonlóan, ahogyan az európai ember is képes szabályozni vizelet- és széklet ürítését. Ez a tudás a globalizáció okán Európába is beszivárgott már (Pl.: Mantak Chia és Doug Carlton Abrams: A multi-orgazmusos férfi. Lunarimpex Kiadó, 2001), de mint legtöbb keletről jövő dolgot, ezt is sok misztikum övezi, ami a felvilágosult európai embert okkal-joggal bizalmatlanná teszi vele szemben. Paradox módon azonban manapság éppen az a misztikus körítés teszi sokak számára vonzóvá ezeket az ismereteket, amik a tudomány merev ellenállását váltják ki.

Ha azonban a misztikus körítést lehántjuk, vagy úgy tekintjük a sok "energia áramoltatást", mint egy segédeszközt, technikát, egyfajta tudás átadására és alkalmazására, akkor vélhetően tudós szexológusaink nem járnának úgy, mint az idős paraszt bácsi, amikor az állatkertben megáll a zsiráfketrec előtt, és miután felmérte az állatot tetőtől talpig, megdönthetetlen igazságként kinyilatkoztatja, hogy "ilyen jószág pedig nincs is". Egy megváltozott alapállás kellene ahhoz, hogy e terepet ne hagyjuk meg a kóklerek és sarlatánok vadászmezőjének.

Igencsak érthető, hogy ilyen előzmények után a magömlés nélküli férfi-orgazmusra, illetve a férfiak többszöri orgazmusára vonatkozó ismereteket (ami nők esetében közismert), a nyugati civilizáció kénytelen volt újra felfedezni magának. (Lásd: Alfred C. Kinsey, Wardell B. Pomeroy, Clyde E. Martin: Sexual Behavior in the Human Male (W.B. Saunders, 1948) ISBN 0-253-33412-8 új kiadás beszerezhető. Ennyit bevezetőként. Talán menjünk bele kicsit néhány részletbe, amennyit egy ilyen cikk terjedelme megenged.

Nem akarom sokáig váratni azokat az olvasókat, akik valami konkrétumot szeretnének már olvasni arról, hogyan is működik ez a dolog.

Kezdjük azzal, hogy egy egészséges férfi számára nem létezik korai magömlés, - csak tudatlanság létezik.

Egy egészséges fiatal férfi természetesen néhány perc alatt képes eljutni az orgazmushoz, és ha már ott van, akkor a magömlést már nem tudja elodázni. Azonban ezek a korai (nevezzük inkább "nem kívánt") magömléssel kapcsolatos problémák nagyon egyszerűen megszűntethetők. A módszer azonnali, csak tudni kell, hová kell nyúlni, és kész. A "helyet" könnyű megtalálni: ez a herezacskó és a végbélnyílás között van, kicsivel túl a félúton, ahol ujjunkkal kitapintható egy kisebb bemélyedés. Ezt a pontot nem sokkal a magömlés előtt, a prosztata-kontrakciót röviddel megelőzően középső ujjunkkal erőteljesen megnyomva, elmarad a magömlés. Mintha csak egy csapot zárnánk - nyitnánk. Az inger elmúltával elvehetjük az ujjunkat, és folytatható a szeretkezés. Persze, a gyakorlás itt is hasznos. A férfi gyakorolhat a párjával együtt is, de magában, maszturbálás közben legegyszerűbb kitapasztalni a technikát. Ha m ár többször oda-vissza megy a dolog, akkor megjön az addig sárba tiport önbizalom is. De hangsúlyozom, ez nem önbizalom kérdése, ezt bárki (ha egyébként egészséges) végre tudja hajtani. Az önbizalom csak abban az értelemben kell, hogy a megfelelő helyet biztonsággal megtalálja a delikvens "élesben" is. Ebben segít a gyakorlás.

Hosszabb gyakorlat után kialakul valamiféle feltételes reflex, ami lehetővé teszi, hogy később már a leírt mechanikus beavatkozás nélkül is, mintegy akaratlagosan meg tudjuk gátolni a magömlést. Ez az akaratlagosság más, mint az ismert "másra kell gondolni" technika. Valahogy úgy van ez is, mint a vizelési inger kontrollálása. Nem úgy működik az sem, hogy ha nem gondolok rá, akkor nem pisilek be. Éppen hogy ellenkezőleg: gondolatban nagyon is ezzel vagyunk elfoglalva. Ha nagyon kell pisilni, az ember szinte másra sem tud gondolni, és birtokában vagyunk annak a tudásnak is, hogy ha már minden kötél szakad, mely izmok aktiválása segít minket némi további haladékhoz. Ha belegondolunk, a dolog meglepően jól működik! Egy egészséges ember meglehetősen ritkán pisil be... A magömlés szabályozását illetően is valami hasonlóról van szó, de ennek részleteire kitérni terjedelmi okokból ez a cikk nem alkalmas. Annyit azért mondanék, hogy ellentétben a leírt mechanikus gátlás alkalmazásával, amit minden egészséges férfi képes reprodukálni, ennek a készségnek a kialakításában már igen sokat segíthet egy tapasztalt oktató - partner, - és néhány rávezető gyakorlat. Mindazonáltal a végeredmény szempontjából szinte mindegy, hogy a férfi a leírt mechanikus módon, vagy "tudatosan" kontrolálja magömlését. Úgyhogy nyugodtan olvassanak tovább, - és gyakoroljanak!

Legtöbben nem tudják, hogy a magömlés és az orgazmus két külön fiziológiai folyamat, ami ezzel a technikával valóban el is választható egymástól. Ezáltal lehetővé válik férfiak esetében is (a nőknél jól ismert) egymást követő többszöri orgazmus, anélkül, hogy magömlés történne. Mivel a férfi szervezet -hogy úgy mondjam- a magömlések után húzza a "strigulát", az erekció mindaddig (tehát a többszöri orgazmus alatt is) fennmarad, amíg nem ejakulálunk. A határ az egyéni állóképességtől, edzettségi állapottól, fittségtől, és az életkortól is függ, de így legtöbben akár órákon át is képesek szeretkezni, anélkül, hogy a férfi a "nagy bumm" utáni ismert, erotikusan ingerelhetetlen - sokaknál letargikus - állapotba jutna. Sőt ellenkezőleg: az újabb és újabb orgazmusok egyre intenzívebb izgalmi állapotot hoznak, mígnem a megfelelő tudás és tapasztalat birtokában lévő partnerek extázis-közeli állapotba juthatnak. Szóval, hogy úgy mondjam, ezen egyszerű trükk ismeretében bárki lehet lepedő-akrobata. Ez innentől nem nagy ügy, sőt, a dolognak nem is ez a lényege.

Reményeim szerint bizonyára értik már, hogy tudásról, és tapasztalatról, más szavakkal: a szexuális kultúráról beszélek. A nyugati civilizációban az emberek többségében fel sem merül, hogy talán a szex terén is volna hasonló megtanulni való, mint a foci, a tenisz, vagy akár a zongorázás esetében, és az sem megy csak úgy magától. Az embergyereket hamar szobatisztaságra nevelik. A szülők így vagy úgy megtanítják gyermeküket arra, hogy a szükségét a bilibe, majd később a WC-n végezze. Jaj kisfiam, már megint bepisiltél! Szégyen, ha valaki ezt 1-2 éves korától nem tudja szabályozni. Ha viszont egy felnőtt férfi néhány perc után a kedvesébe ejakulál, az nem szégyen. Hiszen ez a (szexológusok által megerősített, és "normálisnak" tartott) statisztikai átlag! Zity-zutty, megy a vonat, még el sem indult, máris megérkezett. Csoda-e, hogy az ember lánya ettől nem elégül ki? És fordítva: csoda-e, ha frusztr ált egy férfi attól, hogy szeretett kedvese ezek után szex ürügyén "szolgáltat", és részvétele az aktusban abból áll, hogy felveszi a (szerinte) megfelelő pozíciót? Ez oda-vissza a szexuális kultúra teljes hiánya.

Azt hiszem, a terjedelmi korlátok itt és most ennél többre nem adnak módot, itt csak a kezdetek legelejéről eshetett szó. Javaslom, hogy a kétkedők próbálják ki a leírt mechanikus technikát magukon. Meg fognak lepődni: működik. És gyakoroljanak sokat! A szex által nyújtott gyönyör a stressz-oldás fontos eszköze lehet, és manapság ez egyre fontosabb. Ezzel bizonyára Szendi Gábor is egyetért.

Anonym szerző