Szabó Lőrinc: Csak az öledben

Kedves, mikor rád gondolok,
nem is én gondolok reád,
nem is én gondolok reád,
mikor rád gondolok.

Kedvesem, szép gyönyörűségem,
én már sohase feledem
a percet, mikor legelőször
nekem adott a szerelem.

Már meztelen voltál, öleltél
és minden ízed remegett
és én feltérdeltem az ágyra
és néztem szűzi testedet.

És a két karom könyörögve
nyúlt le két válladig
és széttárt térdeim között
reszkettek csukott combjaid.

És ekkor a karod megindult
felém és rémült bíborait
nyitotta tágra, óriásra,
két rettegő és bús szemed.

S valami csúcs volt és tető volt
s haldokló pillanat:
szívem megdobbant: most adod, most,
most adtad nekem magadat!

És szemeid rémülve néztek,
jöjjön, mondtad és megint: ne! ne!
s nem akartad s magadra húztál
s két combod megnyílt csendesen.
.
Két combod megnyílt, vágyakozva
nyílt elém remegő öled.
És befogadta, behatoltam
a sötét, puha és meleg
húsba, az eleven gyönyörbe
mely körül fogott édesen
és egymásra talált az ajkunk
és ringatott a szerelem.

Illusztráció:
Papp Nóra Szerelmespár c. festménye