Szexuális  attitűdök  online kérdőíves vizsgálata

Dr. Szilágyi  Vilmos

Abstr.  A  WHO  Ajánlásainak megfelelően  a szerző összeállított egy  26  kérdésből álló  kérdőívet,  amelynek  az interneten hozzáférést biztosított  2009 augusztusa és 2010 márciusa között,  A  projekt  célja a magyar  felnőtt  lakosság  szexuális attitűdjeinek felmérése,  elsősorban az értelmiségiek körében.  Minden kérdésre  4-5  előre megadott válaszlehetőséggel,  de ezektől függetlenül, szabadon is lehetett válaszolni.  1100 került feldolgozásra.  A  válaszok  változatos képet mutatnak a  kérdezettek  szexuális kultúrájának  színvonaláról.

Előzmények és célok

Az Egészségügyi Világszervezet  2000-ben kiadott, a  szexuális egészség védelmére kiadott Ajánlásaiban szerepel, hogy a társadalom támogassa  a szükséges kutatómunkát és a szexuális viselkedéssel kapcsolatos  „statisztikai felügyeletet”, a szexuális kultúra megőrzése és fejlesztése érdekében.  (In:  Szilágyi V. (szerk.):  Szexológiai dokumentumok.  2004. 142-143. old.)  Ebből következően rendszeres felmérésekre lenne szükség, amelyek megbízható adatokat biztosítanának a szexuális viselkedéssel kapcsolatos problémákról, azok okairól és tényezőiről.  A  fontosabb  tényezők közé sorolhatók  mindenekelőtt a köztudatban leginkább elterjedt szexuális attitűdök, vagyis azok a vélekedések és szexuális beállítottságok, amelyek a viselkedés irányításában döntő szerepet játszanak. 

A  szexuális attitüdök vizsgálata terén azonban  hazánkban nagy elmaradás mutatkozik egyes nyugati országokhoz képest ( lásd pl. Lief, H. & L. Payne, 1975, Kluge, N. & M. Sonnenmoser, 2002 etc.), ami egyértelműen összefügg a szexológia tudományterületeinek hazai fejletlenségével és háttérbe szorult helyzetével.  Magát a szexuális viselkedést és annak inkább biológiai jellegű veszélyeztető tényezőit is csak éríntőleg vizsgálták egyes gyógyszergyárak, orvosok és szociológusok. (Lásd pl. Forrai J. 1998, Tóth L. 1996, Buda B.  2000, Szilágyi Gy. 2001  etc.)  Megállapították például, hogy  a nemi úton terjedő fertőzéseken kívül egyre terjednek a szexuális funkciózavarok is;  ugyanakkor az érintettek ritkán fordulnak szakorvoshoz vagy szakpszichológushoz.  Az okokat illetően azonban általában csak feltételezésekig jutottak.  Nyilvánvalóan hiányoznak az okok feltárását célzó, szexuálpszichológiai és  -szociológiai vizsgálatok, ami főleg szakember-hiánnyal és kapacitás-hiánnyal magyarázható.

Mindezek alapján szükségesnek mutatkozott egyebek közt  (sőt, elsősorban)  a szexuális viselkedés irányításában fontos szerepet játszó attitüdök minél szélesebb körű  vizsgálata.  Az alapvető szexuális attitüdök  ugyanis feltárják nemcsak az egyének szexuális ismereteinek és tájékozottságának  mértékét és színvonalát, hanem szexuális viselkedésük világnézeti, értékrendi, morális alapjait is.  Jelentős szempont, hogy a begyűjtött adatokból  kiderülhet a férfiak és nők, a különböző életkorúak és iskolai végzettségűek közötti különbség.  Amiből viszont értékes következtetések vonhatók le  egy megalapozott szexuálpolitika számára.

A  kérdések és a főbb válaszlehetőségek összeállításában  néhány, részben hasonló célú, külföldi és hazai vizsgálaton kívül  saját, korábbi vizsgálataimra  támaszkodhattam.  Olyan attitűdöket válogattam össze, amelyek alapvetően jellemzőek a megkérdezettek viszonyára a szexuális viselkedés két fő területén:  a nemi szerepekben és az erotikában.   Ezek a következők:

1.  A hagyományos „szex-tabu” továbbélésének mértéke;  a szexuális kommunikáció igénye, lehetősége és képessége. Hipotézisem szerint a kommunikáció igénye erős, de a lehetőségek és képességek gyengék.

2.  A  szexuális „felvilágosultság”  mértéke;  a szemlélet és értékrend konzervativ, vagy liberális jellege.  Hipotézisem szerint a szemlélet és értékrend még elég konzervativ és előítéletekkel terhelt.

3.  Egyéni szexuális problémák előfordulása és azok értékelése;  a  szaksegítség esetleges igénye. Valószínűleg sok a megoldatlan probléma.

4.  A  szexuális viselkedés ösztönösségének vagy tanulhatóságának alap-attitűdje, és a tanulás lehetőségeinek értékelése. Hipotézis:  az ösztönelmélet túlsúlya.

5.  Szexualitás és szerelem kapcsolódásának alap-attitűdje,  és a szexuális kielégülések igényszintje.  Valószínű, hogy a többség összekapcsolja a kettőt. (Főleg a nők.)

6.  A  maszturbációval, a pettinggel és a közösülések megkezdésével . kapcsolatos alap-attitűd.  Hipotézisem: a többség mindhármat korlátozottan fogadja el.

7.   A ritkább szexuális orientációval  (homoszexualitás)  kapcsolatos alap-attitűd.  Valószínű a nagyjából fele-fele arányos megosztottság.  

8.  A    meztelenséggel,  nudizmussal és a pornográfiával kapcsolatos attitüd.  A többség elutasító attitűdjét feltételezem.

9.  A  prostitúcióval kapcsolatos attitűd.  Kb. fele arányú elfogadását feltételezem.

10.  Az  antikoncepcióval és a művi abortusszal  kapcsolatos attitűd.  Hipotézis:  feltételekkel a többség mindkettőt elfogadja.

11.  A  házasság  jellegével, problémáival és jövőjével  kapcsolatos attitűd.  A többség valószínűleg a hagyományos monogámia híve.

12.  A féltékenységgel és a nyitott házassággal kapcsolatos attitűd.  Fele-fele arányú megosztottságot feltételezek.

13.  A nemek „szexuális természetét”, kultúráltságát és az ún. „szexuális forradalmat” értékelő attitűd.  Hipotézisem szerint teljes fogalomzavar valószínűsíthető e téren.

Természetesen a felsoroltakon kívül is vannak még fontos szexuális attitűdök, de a szakirodalom és szakmai tapasztalataim alapján számomra ezek tűntek a legalapvetőbbeknek.   

       A  felmérés metodikája és mintája 

A  megadott válasz-lehetőségeket úgy alakítottam, hogy azok nagyjából egyenlő arányban tükrözzék a vallásos-konzervativ és a felvilágosult-liberális szemléletmódokat.  Ugyanakkor arra is törekedtem, hogy a kérdések és válaszlehetőségek sora  ne legyen hosszú;  bárki számára érthető legyen,, s az esetlegesen eltérő válaszaikat  majdnem terjedelmi korlátozás nélkül is leírhassák mindegyik kérdésről. 

Komoly problémát jelentett a kérdőív eljuttatása minél több (biológiai értelemben)  felnőtt, magyar állampolgárhoz.  A  kérdőív kinyomtatása és postai szétküldése,  vagy kérdezőbiztosok révén történő kitöltetése anyagi fedezet híján szóba sem jöhetett.  A szexológiai vizsgálatokat nemcsak nálunk,  de a gazdagabb, nyugati országokban is erősen hátráltatja a pénzhiány;  ezért ott is egyre inkább az internetet veszik igénybe.  Ezért az interneten történő megjelenésre előkészített kérdőívet a  Google   Dokumentum-tárában sikerült elhelyezni és egy webcímmel elérhetővé tenni a saját és több, más  honlapon  (továbbá a Magyar Pszichológiai Társaság, valamint a Magyar Családterápiás Egyesület levelező-listáján kívül néhány pszichológus kolléga honlapján is. De egy országos gyermek- és ifjúságvédelmi konferencia legtöbb résztvevője is megkapta e-mailben).  Igy néhány hónap alatt  (2009 augusztusa és 2010 márciusa között) igen sokan, névtelenül kitöltve visszaküldték az említett dokumentumtárba. 

A  beküldött kérdőívekben található válaszokat aztán különböző statisztikai eljárásokkal kellett feldolgozni.  Ebben egy kollégám,  Füredi Krisztián volt segítségemre (akinek ezúton is köszönetemet fejezem ki).   A  statisztikai kereszt-táblák alapján kezdődhetett meg  a függő és független változók korrelációinak értékelése. Az utóbbiak a következők: 1. Neme, 2. életkora,  3. iskolai végzettsége,  4.  családi állapota  és  5. világnézeti / vallási beállítottsága.

Az  1100 fős minta ugyan nem reprezentativ a felnőtt, magyar népességre nézve;  a részvétel azonban  az internet hozzáféréssel rendelkezők között teljesen véletlenszerű volt és gyakorlatilag szinte minden néprétegre kiterjedt.  Jellemzőnek mondható a minta nemek szerinti megoszlása:  a válaszolók mintegy  75%-a nő, és csak kb. 25%-a  férfi. Ilyen arány más, hasonló felmérésekben is gyakran előfordul.  Ez egyébként szemléletesen tanúsítja, hogy a nemi élet pszichikus és kapcsolati oldala a nőket sokkal inkább érdekli, mint a férfiakat. A minta különben azért figyelemre méltó, mert jórészt magasabb iskolai végzettségű vagy épp tovább tanuló egyénekből, vagyis értelmiségiekből – tehát közvélemény-formálókból – áll, így az adott mintánál jóval szélesebb rétegeket képvisel.

A százalékos arányokat többnyire kerekítettem,  a 0,5%-tól eltérőket lefelé vagy fölfelé. Minthogy a válaszolók gyakran több válaszlehetőséget megjelöltek, az egyes válaszarányok összesítése  a legtöbb esetben meghaladja a 100%-ot;  ám ugyanakkor a nem válaszolók aránya is kiderül.