Szűz férfiként élnek albán nők
2013.09.15. 23:46 - Szémann Tamás (szerkesztő), Munk Veronika |
Életfogytig tettek szüzességi
fogadalmat azok az albán nők, akiket gyakran egészen kicsi koruktól
fiúként neveltek, mindig férfiruhákat viseltek, és férfiként éltek. Mára
maroknyian maradtak az Alpán-Alpok vonulatainál meghúzódó falvakban, és
eltérő okokból döntöttek a nemváltás mellett. Vannak köztük
transzneműek, és olyanok is, akik gazdasági okokból döntöttek így, mások
a rájuk kényszerített házasságok elől menekültek ezzel a módszerrel. Jill Peters
amerikai fotós készített portrésorozatot a szüzességi fogadalmat tevő,
férfiként élő nőkről, Albánia megrögzött szüzei (Sworn Virgins of
Albania) címmel.
A
szüzességet választó, férfiként élő albán nőket Albániában burnesháknak
nevezik. Ők azok, akik az ősi albán klánok szabályainak mondtak ellent
azzal, hogy identitásukat „lecserélték”, és saját vagy szüleik döntése
alapján az ellenkező nem tagjaként éltek tovább. A Kanun nevű középkori,
majd a 20. században kodifikált patriarchális szabályrendszer
alternatívájaként választották azt, hogy férfiként élnek tovább. (Fotó: Jill Peters)
A Kanun a
nőket férjeik tulajdonaként tartja számon, és a szabályai szerint
például a dohányzás, az ivás, a munkavállalás, az autóvezetés, a
szavazás vagy a nadrág viselése kizárólag a férfiaknak megengedett. Az
elmúlt évszázadokban a lányok egyes észak-albániai közösségek körében a
Kanun szabályainak megfelelően nem szerelemből kötöttek házasságot,
hanem a közösség idősei rendezték el frigyüket. Gyakran náluk sokkal
idősebb férfihoz kellett hozzámenniük, és a családjuktól messze lévő
településekre kellett költözniük. A fiúörökös nélküli családok
elvesztették vagyonukat és azzal együtt társadalmi megbecsülésüket is. (Fotó: Jill Peters)
Jill
Peters a szüzekről szóló fotósorozatán még mindig dolgozik,
dokumentumfilmet is forgat róluk. Személyiségi jogokra hivatkozva nem
árulta el nekünk, hogy pontosan hol és kikről készítette portréit, csak
annyit mondott, hogy Észak-Albániában készítette a képeket. A fotós
szerint a szüzességi fogadalommal nemet váltó nők több száz éve élnek az
Albán-Alpok környéki kis falvakban, de egyre kevesebben, mostanra
mindössze „maroknyian” vannak. A modern társadalmi struktúrákhoz képest
ósdinak tekinthető Kanun jelentősége is jócskán megcsappant a térségben.
Antonia Young, a Bradfordi Egyetem kutatója több mint egy évtizedig vizsgálta a témát, becslése szerint a kilencvenes évek elején körülbelül 100 szűz férfiként élő nő élt Albániában. (Fotó: Jill Peters)
A
burnesha, vagyis a férfiként élő nő akkor nyerheti el a férfiak teljes
jogú, minden privilégiummal együtt járó, a férfiaknak megfelelő
társadalmi státuszát, ha levágja haját, folyamatosan férfiruhákat visel,
és megváltoztatja a nevét is. „A férfias gesztusokat addig gyakorolják,
amíg sajátjukká nem teszik, ám mindennél fontosabb a szüzességi
fogadalom, amely tartózkodásra kötelezi őket életük végéig” – fogalmaz
Peters. (Fotó: Jill Peters)
Eltérő
motivációik vannak a férfiként élő észak-albán nőknek. Vannak közöttük,
akik transzneműek, tehát akiknek nemi tudata ellentmond azokkal a
testi adottságoknak, amelyekkel születtek. Mások úgy általában magától a
házasság intézményétől ódzkodtak, megint mások pedig a rájuk
kényszerített házasságok elől menekültek ezzel a módszerrel. Nem akartak
távol kerülni szeretett családtagjaiktól, és nem akartak olyan férfival
élni, akit nem maguk választottak. És jelentős arányban vannak azok,
akik gazdasági okokból válnak férfivá, ugyanis ezekben a közösségekben a
vagyont kizárólag férfi örökös viheti tovább. (Fotó: Jill Peters)
Ha egy
család lánygyermekének elrendezték elméletben valakivel a házasságát, de
a család nem akart, vagy lánya miatt nem volt képes eleget tenni a
frigynek, akkor egyedüli módja becsülete megőrzésére és a vérbosszú
elkerülésére az volt, ha a lányt burneshává teszik. (Fotó: Jill Peters)
Olyan
eset is előfordult, hogy pusztán azért választotta valaki a szűzies
életet, mert nagyobb szabadságot akart, mint amit nőként megengedett
neki a társadalom. Mildred Dickemann kulturális antropológus szerint
gyakran az anyák ösztönözték lányaikat arra, hogy válasszák a férfias
életet. Így kerülhették el az alávetett, gyakran fizikai és szexuális
erőszakkal keserített életet. Egy másik kutató, René Germaux interjút
rögzített egy férfiként élő nő anyjával; az interjúban az özvegy anya a
lányának azt mondja: „Ha férjhez mész, egyedül maradok, de ha velem
maradsz, lesz egy fiam”. Mire a kutató szerint a lánya, Djurdja eldobta
hímzését, és közölte, férfiként él tovább. (Fotó: Jill Peters)
A New York Times 2008-ban közölt egy interjút
egy férfiként élő albán nővel, az akkor 78 éves Pashe Keqivel, aki
hatvan évvel korábban változtatott nemet. Levágta hosszú, loknis haját,
szoknyáját apja bő nadrágjára cserélte, fegyvert fogott a kezébe, és
fogadalmat tett a házasság, a szex és a gyerekvállalás ellen. A képen
nem ő látható. Keqi a lapnak azt mondta, hogy most már nem tenné
ugyanezt, és ma már a közösségének kislányai sem szeretnének fiúként
élni. 2008-ban negyven főre becsülte a hozzá hasonló férfiakat.
„Akkoriban jobb volt férfiként, mert a nőket és az állatokat egy
dolognak tekintették. Ma azonban az albán nőket ugyanazok a jogok
illetik, mint a férfiakat, sőt, gyakran még erőteljesebbek is. Azt
gondolom, hogy most már sokkal jobb nőnek lenni” – fogalmazott az
interjúban. (Fotó: Jill Peters)
Visszaemlékezésében
egy másik, szintén férfiként élő nő, a 88 éves Qamile Stema azt
nyilatkozta, nagyon élvezte új életét, főként azt, hogy szabadabb
lehetett, mint korábban. Nem operálták férfivé, ahogy társait sem, de
nem tud főzni, vasalni sem, mint mondta, azért, mert az a nők dolga.
Állította, hogy nem tudta róla a környezete, hogy nőként született.
Építkezéseken dolgozott, a férfiakkal járt a mecsetbe, és gyakran
verekedett, ha olyan helyzetbe került. (Fotó: Jill Peters)
Mára a
Kanun jelentőségét vesztette, már nem jelent szégyent egy fiú utód
nélküli család, és a nők helyzete is sokkal kedvezőbb, mint korábban. A
kutatók szerint a férfiként élő, megrögzött szüzek hamarosan ki fognak
halni Albániában. (Fotó: Jill Peters)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése